Rólam

Engem Ullmann Eszternek hívnak és  ,elsősorban édesanya, feleség, nem utolsó sorban szorongás,pánikbetegség, depresszió specialista. 
Tanulmányaimat a svájci  coaching Akadémián  végeztem, és jelen pillanatban is fejlesztem  magam, hogy még több területen tudjak segíteni, illetve elvégeztem több Mindfulness Tréninget is.


 

Az én történetem,betegségem 1 éve kezdődött, ami arra inspirált, hogy aki hasonló problémákkal küzdd hamarabb találjon rá a neki megfelelő módszerre, mindenféle sok  és további negatív élmény  nélkül, bár én ezekből  kifolyólag  találtam rá a megoldásra és lettem segítő szakember.De ezt az utat neked nem kell végigjárni, mert segitek hogyan kezeld a problémát. 

Nos nekem az egy évből,  10 hónap maga volt a pokol...  

Nagyon nyugodt életem volt, Magyarországon, az IBM- nél dolgoztam, imádtam ott lenni,vidám kis csapat tagja lenni. Egy nap azonban rossz hírt kaptam, apukám (stroke )kapott és bevitték a kórházba , és nagyon gyorsan ki is engdték, gondolom  nem kell bemutatni a egészségügyet senkinek, a rosszban a jó, hogy  sikerült  apát rehabilitálni, hogy otthoni ellátást kapjon.

 Fel kellett adnom a munkám, mert apa  24 órás ápolásra szorult. Mindent, nekem meg a testvéremnek, kellett megtanulni ápolás, injekció beadás fejlesztés, nem volt pénzünk betegápolót fizetni .  Igazából innen indult a segítő munkám, a testvéremnek dolgozni kellett, én pedig 1 évig voltam  apával, aztán vissza szerettem volna menni dolgozni, elfáradtam.  A kolleginám felhívott, volna e kedven külföldön dolgozni, mert így legalább tudok apának többet segíteni. Két hét alatt kint voltam Svájcba, és a tapasztalataim alapján tökéletesnek  tűntem a szerepre, ott fel is vettek egy családhoz ahol egy idősebb nénit, kellett ápolnom nem volt könnyű, de rendes volt a család, így maradtam két évig, majd elkezdtem a német nyelvet és tanulni,  sok volt a feszültség, ezért egy ismerősőm javaslatára elvégeztem több stresszkezelő tréninget ,majd innen kerületem a Coach Akadémiára, ezt követék az MBSR és MBCT iskolák. Mivel sok volt a hirtelen változás, így a stressz is...  És egy nap nagyon rosszul lettem...


 Először csak kisebb szorongásokkal, pánikrohamokkal kezdődött, sokszor voltam mérges, volt hogy ok nélkül, apróságokon kaptam fel a vizet és úgy gondoltam ez teljesen rendben van, normális reakciók... Már jelezte a szervezetem valami nincs rendben, viszont a szorongás nem  egy normális testválasz, de egy jelzés hahó vedd észre, hogy valami baj van. Itt az első pont, ahol megállnék és egy tévhitet szeretnék elmagyarázni, amikor szorongunk, vagy pánikbetegek, leszünk előtte a szervezet jelezz,pici, apróbb stressznek tesz ki bennünket,  hogy van egy állapot, esemény az életedben ,amit nem tudott feldolgozni   és csak később az életesemény után  hosszú hónapokkal később jelentkeznek az első testi reakciók , pánik, szorongás, depresszió formájában.
 
Ha az feldolgozatlan marad, a szervezetnek az a feladata ,hogy jelezze , tehát ne tekintsük támadásnak, ez csak   egy élethelyzet , aminek mi adtunk teret, már azzal, hogy elneveztük, kapott egy szemilyésget, helyet, a mindennapokban. Ez egy  a lelki állapot, nézz rá pozitívan  mégha nem is jó érzés.


Tehát, nem magunkat, kell hibáztatni, nem is az agyunkat kell szidni, hanem felismerni, most bizony tennem kell magamért.

 Nos én is mint mindenki más vagy kávét, vagy teát iszom reggel, ezen a napon sem tettem másként, csak hogy sikerült  félrenyelni, de persze ez is előfordul, ültem a vonaton és egy joghurtot próbáltam meginni ,de azt is félrenyeltem, és ezt egy napon belül még kétszer, itt már el kezdtem gondolkodni, hogy valami nem stimmel, ezért orvoshoz mentem, de közölték semmi bajom. A következő hetek ugyanígy folytatottak, plus már aludni sem tudtam, mert arra ébredtem, hogy félrenyeltem a saját nyálam, innentől vettem komolyan. 


Sok mindent kipróbáltam, voltam  pszichológusnál, akupunktúrán, de nem 
segített, nem találtak nálam, problémát. Végül a párom 
javaslatára elmentem egy terepeutához,  hátha lelki eredetű... Nevettem, nekem ne viccelj, hiszen annyi mindent éltem meg már meg az életemben miért pont ezzel nem tudok megküzdeni...
 
És amit ott hallottam, emlékszem sokkot kaptam, feldolgozatlan  lelki traumám volt, mint kiderült, de nem tudtuk mikor és hol is történhetet,gyerekkoromtól hordoztam magamban és  nem is tudtam róla,egy stresszhelyzet hozta felszínre, és ez köszönt vissza később, hihetetlen, ahogy  az agyunk emlékszik, és raktároz. A betegségnek hála 10 kg-tól sikerült megszabadulnom és full stresszes lett az életem . 


Hónapokig tartó próbálkozás hiába volt, de már kezdtem teljesen feladni, egyik este azt mondtam elég volt, és én magam vetek ennek végett. Elkezdtem olvasni a témában és szép lassan a puzzle darabjai a helyére kerültek. Nagyon fontos soha ne mondj  le magadról mert, éppen úgy érzed nincs megoldás, mindig van csak keresni kell🙂.


A tünetek alapján elkezdtem keresni, hogy  mivel tudom legalább enyhíteni a problémát, azt olvastam az írás, naplózás sokat segíthet, felkutatni mi is történt velünk a múltban ,elkezdtem , kiírni magamból, a stresszt hátha segít összerakni a fejemben a dolgokat. Voltak, negatív, pozitív élményeim, először nem értettem miért is csinálom, de valahogy szerettem volna megtudni, hol akadtam el, így maradt az írás.


Itt  éreztem, végre elindult valami jó is végre. Aztán rájöttem, nem érzem magam  már egyedül, hiszen volt egy lelki társam,akivel, nyugodtan beszélhettem a szerencsételen helyzetről, elneveztem panasz naplónak. Adtam neki egy nevet, így személyessé tettem, és ő lett a  legjobb barátom, Mindennap el tudtam panaszolni mi is történt velem, míg a barátaim furcsán néztek rám, ha beszéltem a témáról. A lényeg akármilyen furcsán hangzik, terápia, és segit,  csinálj  bármit kedved szerint, amitől érzed, feltölt energiával, az segít a gyógyuláshoz  vezető uton akármit, ne érdekeljen ki mit gondol, mert lehet hogy pont ez jó neked és ez megoldás.

 El kezdtem leírni a gyerekkoromtól kezdve mi is történt velem  és közben anyát is megkérdeztem nem történt e  valami kis gyerekként ami kiválthatta a traumám, és hopp ott eszébe  jutott , hogy  nekem volt egy balesetem, kicsi voltam, 3-4 éves lehettem félrenyeltem egy kifli darabot, de sikerült gyorsan megoldani , így azt ott el is feljtettem, de az agyam elmentette, az infót, mert sokkot kaptam, de később jött ki rajtam. A lényeg a szervezet nagyon okos, megvárja a pillanatot amikor az elme elég érett , hogy feldolgozásra kerüljön  a probléma itt azt értem, hogy gyerekként nem tudunk mindig jól reagálni de később jelentkezik a feldolgozatlan dolog. Tehát vegyük nagyon komolyan a jelzéseket, nem véletlenül vannak. A napló írást mindenkinek javaslom egyrészt segíthet megtalálni a problémát, másrészt, ha kiírod magadból az már magában egy csoda ,rengeteget segít nekünk. 
 
A napló írásban még az is jó, hogy segítethet visszatalálni önmagadhoz,visszaemlékezni, milyen sok cserfes élményed volt mi okozott bolondságot. Milyen volt a gondolkodásod, hogy láttad akkor  a világot, segít  vissza emlékezni, ki is  voltál valójában mit  csináltál és milyen élmények, programok  voltak számodra szórakoztatóak és itt vissza is találsz újra önmagadhoz, felfedezed, újra .Ha úgy érezd elakadtál, keress fel bátran és csináljuk végig együtt a tanfolyamot.  És amit még javasolni tudok, csináld azt amit  igazán szeretsz, ha kell legyél újra gyerek, és csinálj olyan dolgokat, ami örömet okoz ne félj felfedezni a régi-új szokásokat !! Legyél kicsit őrült és szabad, hiszen ha  csak robotolunk és csak túléljük a napokat nem pedig megéljük, ez is megbetegíthet. 

Ezzel a két módszerrel segítek neked a tanfolyamon. 
MBSR
MBCT  


Remélem hamarosan  találkozunk 
Sok szeretettel várlak a tanfolyamon  
Üdvözlettel, 

Eszter